2015. február 22., vasárnap

Önmarcang - korai évek

obsidian
2010.06.19
Személyes
Sejtettem, hogy lehetetlen vállalkozásba kezdek.
5-6 éves korig sok minden eldől, ami meghatározza egy ember személyiségét, de emlékeim igazán csak 5 éves kortól vannak, előtte csak néhány ködös kép, azok is talán azért, mert többször felidéződtek.
Mekkora a véletlen szerepe?
Állítólag három éves koromig teljesen normális gyerek voltam, mármint fizikai fejlődés szempontjából, akkor valamilyen vesegyulladásom lett, és utána lettem vézna kisnövésű gyerek. Erre sem emlékszem, csak anyu elbeszéléseiből tudok róla, de semmi okom kételkedni benne.
Semmi közöm hozzá, mégis lehet, meghatározó lett az életemben. (Aztán 30 évesen egy gyomorvérzés változtatott meg, ha nem is ilyen meghatározó mértékben.)
Talán ettől félszeg, félrehúzódó.
„Nem én rúgom a labdát”
És talán ezért szerettem inkább felnőttek társaságában lenni, és hallgatni a történeteiket.
Volt a faluban óvoda, valamennyi ideig jártam is, sok emlékem nincs róla, ami van az nagyon rossz. Sokszor el sem jutottam az óvodába, inkább a Bolla mamánál (anyai nagyanyám) töltöttem a napot.
(Egy kis magyarázat. Általában nem anyu vitt óvodába, reggel útnak eresztett, felhívva a figyelmemet, ki ne menjek a postaútra. Mielőtt bárki szörnyülködne, ez akkoriban bevett gyakorlat volt a faluban. Délután sem a szülők mentek a gyerekekért, egy óvónő vezetésével vonultunk végig a falun, amíg el nem fogyott a csoport. Bolla mama félúton lakott, és gyakran leragadtam nála.)
Nem tudom, miért nem éreztem jól magam az óvodában. Ami majdnem biztos, amikor elbúcsúztatták az iskolába menőeket, én nem a nagycsoportosok között voltam, és mintha ez egyik óvónő tett is valami rosszalló megjegyzést, hogy mit keresek én az iskolában.
Ezek után az iskolában semmi különösebb gondom nem volt.
Bár apám büszkén szokott vele dicsekedni, hogy úgy verte belém az olvasást. Hát verés az volt, de kizárt dolog, hogy attól tanultam volna meg olvasni.
Erről majd később. Jellemzőként azért elárulom, anyámat természetes módon tegeztem, apámat viszont végig magáztam.

Nincsenek megjegyzések: