2010.12.27
Személyes
Hát elmúltak az ünnepek.
Előtte még a szokásos év végi leltár a cégnél. Nekem az utolsó. Szaporodnak a „nekemutolsó” dolgok. Ambivalens érzés. Örülök, hogy nyugdíjba mehetek, de mégiscsak ezt jelzi, öregszem. Egy kicsit kárörvendve néztem a másnaposságtól szenvedő társaságot. Előző este én szenvedtem. Szokásos év végi teke party. Mondanám nekem az utolsó, hisz az előző épp egy éve volt, de néhányan annyira belelkesedtek, azt mondták negyedévente kéne tartani, akkor még legalább egy nekem is belefér, bár amikor aktuálissá válik, lehet, hogy éppen akkor senkinek nem lesz jó. Nem lett volna semmi baj, azt már megszoktam, én vagyok a legbénább. Bemelegítésnek én is megittam egy pálinkát, de utána már csak söröztem, ellenálltam az újabb és újabb kör pálinkáknak, ráadásul még (hálisten) a sörömet is állandóan lenyúlta valaki. Hétkor átadtuk a terepet a következő társaságnak, és ekkor történt a baj. Ahelyett, hogy szokás szerint hazaindultunk volna, beültünk a tekézőhöz tartozó kocsmába, és a társaság vad pálinkázásba és nótázásba kezdett.
„Jó nótás gyerek vagy, te még sokra viheted a cégnél.”
Hát ezért nem vittem én sokra:DD
Majdnem teljesen józanon elviselni egy részeg társaság nótázását kínszenvedés volt. Miért is a leghamisabb a leghangosabb?
A szenteste az unoka jegyében telt. Ebéd után feldíszítettük nálunk a karácsonyfát, és mentünk a lányomékhoz. A vejem este hatig dolgozott (biztonsági őr), így ott is nekem kellett befaragni a fenyőt a tartóba. Feldíszítettük, megvacsoráztunk, és megbillent. Szerencsére még menthető volt.
Panna tündéri kislány. Egy kicsit hasfájós, de karácsony tiszteletére még ő is egész jól viselkedett.
Szombaton csak kettesben, vasárnap aztán útnak indultunk, végiglátogattuk a családot. Volt egyééé, egyetek mááá.
Túléltük.
Odaát közben karácsonykor is zavartalanul folyt a kennelezés és kutricázás. Gondolom a szeretet jegyében. Ez már szánnivaló.
, jaj!
Mért is nem lettem mondjuk, Gáborrá,
vagy akár illettek volna Pállal,
most nem függnék önnön ajtómon
iszonyú, nyirkos táblaként,
dacolva mindennemű leolvasással.
A szaloncukrokat lezabálták,
a fenyőfa üresen áll,
az ünnepélyes vacsorák után
zsírmocskos a tál.
A szép cipőnkön repedések,
a nadrágunk lukas,
a villamosokon tuszkolódik
a sok agresszív utas.
Az ajándékok tönkremennek
a kezeink között,
a hétköznapok összegyűlnek
a fejünk fölött.
A Télapóról faragják
az otromba vicceket,
a nadrágjainkon bevarrják
az összes slicceket.
Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
Már a vak tyúk sem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.
A kisgyerekeknek a kezét verik
az aggódó anyák,
a mákos tészta máktalan,
mert elfogyott a mák.
A húsvéti nyuszi tojta tojás
megbüdösödött,
porkolbászok gyűlnek össze
a szekrények mögött.
Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
Már a vak tyúk sem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.
Mért is nem lettem mondjuk, Gáborrá,
vagy akár illettek volna Pállal,
most nem függnék önnön ajtómon
iszonyú, nyirkos táblaként,
dacolva mindennemű leolvasással.
A szaloncukrokat lezabálták,
a fenyőfa üresen áll,
az ünnepélyes vacsorák után
zsírmocskos a tál.
A szép cipőnkön repedések,
a nadrágunk lukas,
a villamosokon tuszkolódik
a sok agresszív utas.
Az ajándékok tönkremennek
a kezeink között,
a hétköznapok összegyűlnek
a fejünk fölött.
A Télapóról faragják
az otromba vicceket,
a nadrágjainkon bevarrják
az összes slicceket.
Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
Már a vak tyúk sem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.
A kisgyerekeknek a kezét verik
az aggódó anyák,
a mákos tészta máktalan,
mert elfogyott a mák.
A húsvéti nyuszi tojta tojás
megbüdösödött,
porkolbászok gyűlnek össze
a szekrények mögött.
Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
Már a vak tyúk sem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése