Kávé, tea

obsidian
2010.07.04

Személyes

Nemrég Tutyi csodálkozásának adott hangot (betűt), amikor egy kommentben azt írtam érettségi tájékán ittam először igazi kávét. Pedig így volt, legalábbis majdnem, már amennyire vissza tudok emlékezni.

Egy kivétel biztos volt, ha egyáltalán.

Talán hatodikos lehettem.  Tollfosztás utolsó napján mindig volt valami buliféle. Tollasbál? Anyu ki akart tenni magáért, vett egy csomag igazi babkávét, a régi tekerős kávédarálón, amelyiken a malátakávét is darálni szoktuk, ledaráltuk, egy fazékban főzött belőle feketekávét, és abból készített tejeskávét, amiből én is ihattam. Ha nem is volt igazi kávé, de igazi kávéból készült. Reggelente akkor még mindig tejeskávét ittam, igazi tejből, de mindenféle pótkávékból, cikória, maláta és különböző keverékek. Otthon természetes volt, hogy föl nélkül iszom, de ha rokonoknál nyaraltam első reggel mindig bizonygatták, meg kell inni, az a legfinomabb. Amikor a föl rátapadt a nyelvemre, mindjárt jött vissza a reggeli. Általában belátták, hogy kár erőltetni.

Lehet, hogy ezért is utáltam óvodába járni?

Középiskolában már igazából semmi akadálya nem lett volna, hogy néha megigyak egy kávét, de nem. A háziaknak én szoktam bevásárolni, emlékszem a kávémárkára is. II. osztályú kávékeverék. Hát nem volt nagy választék. :D Később jött az: Omnia vincit Omnia, és az: Amigo több, mint jó barát.

Amikor ballagásra feljöttek Pestre a szüleim, és végiglátogattuk a pesti rokonokat és ismerősöket, mint felnőtt férfit, engem is megkínáltak kávéval. Ez volt az első, amire emlékszem. Azért nem kizárt, hogy volt előtte is. Rendszeresen csak akkor kezdtem kávézni, amikor elkezdtem dolgozni. Most napi 2-3 kávénál tartok.

Tea.

Akkoriban a faluban teát csak akkor ivott valaki, ha beteg volt. Hársfateát, kamillateát és „oroszteát”. Maya írásából kiderül, miért nevezték oroszteának, de ennek már semmi köze nem volt ahhoz az oroszteához, csak a nevét őrizte. Egészen halványan, épp hogy megmutatták neki a teát. Sok cukorral és citrommal.

Az egyetemen az első évben egy szíriai fiú volt a szobatársam. Már az első napokban megkínált teával, majdnem fekete volt, és annyira erős, hogy éjjel alig bírtam aludni. Aztán hozzászoktam, és én is elkezdtem magamnak teát főzni, ha egészen nem is olyan erőset, mint ő, de nem is gyengét. Ismeri még valaki a két borotvapengéből készült merülőforralót.

Azóta is rendszeresen teázom, napi 2-3 csészével, de nem olyan erőset, mint egyetemista koromban.