2010.05.30
Személyes
A családi közmegegyezés szerint a barna bőrömet és szememet az anyai nagyanyámtól örököltem. Ez ránézésre is látható, de hogy milyen egyéb tulajdonságokat hagyott rám, örökre titok marad. 7-8 éves lehettem, amikor meghalt, csak homályos emlékeim vannak róla. Legtisztábban arra emlékszem, hogy szerettem nála lenni, az okokra már kevésbé. Egy jóságos nagyanyó képe rémlik fel előttem, talán nem csak a megszépítő messzeség miatt. Házasság útján került a faluba, a családjából személyesen nem sok embert ismertem, inkább csak hallomásból. Feltűnően sokan kerültek értelmiségi pályára, ami egy falusi parasztcsaládnál meglehetősen ritkaságnak számított.
Anyai nagyapám. Az ő családja tősgyökeres gércei volt, kiterjedt rokonsággal. Sokat még sem tudok róluk mondani. Semmi feltűnő nem volt rajtuk, maguknak élő, zárkózott emberek.
Apai nagyanyám szintén tősgyökeres gércei volt, de a család utolsó sarja, még közeli rokonairól sem tudok. Volt valamilyen veleszületett szembetegsége, szinte teljesen vak volt. Csak mint egy majdnem teljesen magatehetetlen öregasszonyra emlékszem rá, elképzelni sem nagyon tudom, hogy valaha is egy vonzó nő lehetett. Hiába éltem vele sokáig egy házban, jóformán semmit nem tudok róla.
Apai nagyapám. Egy közeli faluból származik. Örök rejtély marad, miért vette el a nagyanyámat. A szülőfalujában kiterjedt rokonsága él. Jellemzően zömök, pirospozsgás, nagyhangú, jó beszédű emberek. Hát ezt a tulajdonságot biztos nem örököltem tőlük.
Nagyjából ennyi, amit az őseimről tudok.
Hát nem sokkal kerültem ezzel közelebb magamhoz.
A szüleimről majd később Úgy értem az ő esetükben sokkal nagyobb a nevelés és mintakövetés vagy minta tagadás hatása, mint a genetikai meghatározottság.
Csak annyit, anyám – talán testvérei közül egyedül – szinte teljesen az anyagi ághoz hasonlított minden tulajdonságában, apám pedig egyértelműen az apai ághoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése