Kertbarátok

obsidian
2010.08.29

Személyes

Nem tűntem el. Egészen.

Lusta vagyok, csak álmodni tudok.

Kertbarátok. Ismét.

Tegnap kirándultunk. Zuhogó esőben indultunk. Dicsértem a jó szervezést, amikor elindulásunk után egy órával elmentünk az utcánk végében.

A buszon szóba került az előző kertbarátos kirándulás Csentére (Szlovénia), amire Pici nélkülem ment el. Volt egy harmonikás is, aki eljátszotta az Esztike tike tike Esztike lányt, amit állítólag Pici utoljára a lakodalmunkon a gércei cigányok (Burka Rudi and his band) előadásában hallott, legalábbis élőben. Az még csak hagyján, hogy emlékszik rá, miket játszottak az esküvőnkön, nekem már fogalmam sincs róla, de hogy azt is számon tartja, hogy azóta, mit hallott. Tud még meglepetéseket okozni. Talán úgy az ötvenedik házassági évfordulónkra sikerül nagyjából megismerni egymást.

Úgy tervezték, ha nem esik az eső, egy séta erejéig megállunk Tapolcán is. Esett.

Nagyvázsony már fixre betervezett megálló volt. Valamikor egy középiskolás osztálykiránduláson jártam itt, ha jól emlékszem, akkor itt is aludtunk egy éjszakát. Az eső szerencsére elállt, így sem akadályozta, hogy megnézzük a Kinizsi várat. Igaz a lakótorony tetejébe már csak négyen jutottunk fel, a többségnek ez már legyőzhetetlen akadályt jelentett.

Útközben ismét kaptunk egy kis esőt, de Veszprémbe már majdnem napsütésben érkeztünk. Itt már várt ránk a balatonalmádi (elnézést: vörösberényi) kertbarátkör vezetője, aki egy rövid séta keretében bemutatta nekünk Veszprém néhány nevezetességét.

Aztán irány Almádi (Vöröberény). Szóval, ha valaki nem tudná, Vöröberény jelenleg Balatonalmádi egyik városrésze, de egykor önálló település volt, de az ott élők őrzik a berényi hagyományokat. Az ottani kertbarátkör meghívására érkeztünk. Mire odaértünk, már elkészült a pörkölt. Rövid bemutatkozás, pálinka- és borkóstolás után kezdődhetett is a korai vacsora (vagy késői ebéd). Itt is akadt egy harmonikás. Nem játszotta Esztikét. Volt nótázás és tánc. Nem nekem.

Írtam már régebben Lajos bácsiról. Most 91 éves, természetesen jött velünk. Veszprémben és Nagyvázsonyban sem a buszban várta meg, amíg a többiek visszatérnek, mint tették azt néhányan, na jó a lakótoronyba ő sem jött fel. De keringőt táncolt.

Almádiban is őriznek egy darabot a szentjobb-ból, mentünk volna bálványimádni, de már zárva volt a kápolna, így csak a templom homlokzatán látható szocreál szentképet csodálhattuk meg.

Végül körülnéztünk az almádi pálinkafesztiválon is. Nekem annyi bor után már nem kellett pálinka. Az rendben van, hogy a minőséget meg kell fizetni, de hogy a pohárért is betéti díjat kérjenek. Kicsinyes. A színpadon éppen egy német vagy sváb kórus énekelt, borzalmas hangosítással. Tudom, nem egyszerű agy kórust hangosítani. Akkor is.

Hazafelé már le tudtunk szállni az utca végén a buszról.