Írni muszáj?

obsidian
2010.07.01

Személyes

Miért is írok? Nem blogot, csak úgy általában. Nem volt ez mindig természetes állapot nálam. Sőt. A kötelező iskolai dolgozaton kívül nem éreztem rá késztetést, hogy írásban fejezzem ki magam, néhány elvetélt kamaszkori verstől eltekintve. Nem is nagyon tudtam csak úgy önmagában az írás kedvéért írni, csak ha valakinek írtam.

A katonaságnál aztán kiterjedt levelezésbe kezdtem. Legkevesebbet a katonaságról írtam. Ma talán vélemény blognak mondanánk.

A levelezés egészen az egyetem végéig folytatódott, ekkor már sokkal személyesebb hangon. Néhány akkori levelemet a blogomban is közzétettem. Az írás mellett ekkoriban inkább rajzban próbáltam önkifejezni magam. :D

Hát igen, volt ebben némi perverzió. Általános iskolában, mivel egyébként jó tanuló voltam, elnézőek voltak a rajzaimmal.

Egyetem után úgy 20-25 évig legfeljebb hivatalos szövegeket írtam, bár nem értem azt a nyelvet. Közben folyamatosan volt egy belső késztetésem az írásra, de valami mindig meg is gátolt, hogy leüljek és írjak. Talán tíz éve elkezdtem írni egy spirálfüzetbe, de egy oldalt sem írtam.

1998.06.17.

  Szerda. Hűvös, felhős idő.

  Tegnap megcsináltam két fúrólapot és egy ellenőrző készüléket. Ma is fúrólapokkal folytatom. Vacsora után leszedtem még az epret, az idén már nem nagyon lesz rajta, de már kezd érni a málna. Utána a paradicsomot kötöztem fel. Este végignéztem a tévében a Brazília - Marokkó meccset. Nagyon rosszul aludtam.

  Brazília - Marokkó: 3-0

  Skócia - Norvégia: 1-1

Egy éven keresztül írtam egy ilyen naplót. Pár szikár mondatban mindennap az előző napi tevékenységemről. Csak elvétve egy-egy vélemény, vagy érzelmi megnyilvánulás. Hosszú és unalmas, talán egy kis dokumentum értéke van.

Úgy tíz éve kezdtem el írni egy másik naplót, amit elvileg még most is írok, de már nagyon rég nincs benne új bejegyzés. Ez már szubjektívebb hangvételű, vannak benne visszaemlékezések is. Bár ezt azzal a tudattal írtam, hogy rajtam kívül soha senki nem fogja elolvasni, mégsem mertem a dolgok mélyére nézni, legalábbis sokkal kevésbé, mint néha a blogomban. Kellett a közösség elfogadása is, hogy magammal is őszintébb tudjak lenni. Próbáltam a blogomban is felhasználni belőle, de csak egy-egy mondatot tudtam beemelni. Körülményes, iskolás fogalmazás. Még a blogomhoz képest is. :D

Már majdnem négy éve blogolok.  Előtte már fórumokon írtam hozzászólásokat, néhány topicot is indítottam. A blogolás egészen más.

Volt néhány történet, amik nem is az enyémek voltak, de úgy gondoltam érdemes közzétenni. A történetek elfogytak, én maradtam. Egy ideig csak a reflexióimat írtam a világ dolgairól, én csak később jelentem meg, mint szereplő. Mostanra aztán szinte kizárólagos főszereplővé váltam.

Illetve. Már kezdetben írtam néhány nagyon személyes hangú kommentet, talán azok voltak a legszemélyesebbek, mert azokat szinte levélként írtam, valakinek, akiről úgy éreztem fontos nekem.